A figyelem különös dolog. Nemcsak, hogy óriási átalakító ereje van, hanem az egyetlen olyan állapot, amiben lelkünk átfordulása végbe tud menni. Sajnos legtöbbünk képtelen a valódi figyelemre, és javarészt csak összehasonlításokon, ítéleteken és magyarázatokon keresztül hallunk és érzékelünk. Másokat, magunkat és az életet. Már egy virág vagy egy madár megnevezése is képes elterelni a figyelmet. Agyunk szinte soha nem áll meg, hogy nézzen, hogy figyeljen, hogy érzékeljen, hisz abban a pillanatban, amikor valamit néz, nyugtalan vándorlásba kezd. Csak vizsgáljuk meg, és látni fogjuk. Még akkor is ez történik, amikor hallgatunk és egy szó sem hagyja el a szánkat. Futó monológokon keresztül elemzünk, mérlegelünk, emlékezünk és hasonlítunk, megtagadva ezzel a figyelem állapotát.

A figyelem roppant fontos dolog. Figyelni lényünk, elménk, idegrendszerünk egészével, nos, ebben az állapotban minden probléma, még a legapróbb is szertefoszlik. Ezért a figyelem, mint élet-állapot, létfontosságú gondjaink megoldásához. És lehet, hogy ezt merész kijelentésnek gondoljuk, azonban az az ember, aki valóban (!) figyelmes, az egyben megértette a figyelmetlenség természetet is. Ami azonos a tétlenséggel, a hanyagsággal és az önbecsapással. És ha ezeket rendbe tettük, természetes egyszerűséggel el is szakadunk tőlük, vagyis cselekvéseinket nem befolyásolják.

Vajon hogyan lehet a figyelem állapotát létrehozni? Erről lesz szó ebben a podcastban.