Megújulás

Élni. Csak ennyi. Nem akarni mást, csak élni. Elragadtatva világunk csodálatosan gyönyörű sokszínűségétől, ahol extatikus, boldogító módon létezhetnénk. De mi inkább elkülönülünk, ítélkezünk, és élő kapcsolatok helyett halott képeket szeretünk. Vajon lehetséges-e úgy élni, ahogy valójában lehetőségünk lenne rá? Azt mondom, igen. Ha tudjuk, hogyan szabaduljunk meg életünk minden ostobaságától. Szabadnak lenni tőlük úgy tudunk, ha tudatosítjuk kapcsolataink minőségét. Nemcsak más emberekkel való kapcsolatainkat, hanem eszméinkkel, vágyainkkal, a természettel – mindennel. Így fedezhetjük fel aztán, hogy kik is vagyunk valójában. Beleértve félelmeinket, kétségbeeséseinket, magányunkat, és a szeretet teljes hiányát. Az ember tele van különböző ideológiákkal, mások által elmondott ismeretekkel, azonban önmagától önmagáról nem tud semmit. Ezért aztán azt sem tudja, hogy miként is élhetne…

Megújulás

Élni. Csak ennyi. Nem akarni mást, csak élni. Elragadtatva világunk csodálatosan gyönyörű sokszínűségétől, ahol extatikus, boldogító módon létezhetnénk. De mi inkább elkülönülünk, ítélkezünk, és élő kapcsolatok helyett halott képeket szeretünk. Vajon lehetséges-e úgy élni ahogy valójában lehetőségünk lenne rá? Azt mondom, igen. Ha tudjuk, hogyan szabaduljunk meg életünk minden ostobaságától. Szabadnak lenni tőlük úgy tudunk, ha tudatosítjuk kapcsolataink minőségét. Nemcsak más emberekkel való kapcsolatainkat, hanem eszméinkkel, vágyainkkal, a természettel – mindennel. Így fedezhetjük fel, hogy kik is vagyunk valójában. Beleértve félelmeinket, kétségbeeséseinket, magányunkat, és a szeretet hiányát. Az ember tele van különböző ideológiákkal, mások által elmondott ismeretekkel, azonban önmagától önmagáról nem tud semmit. Ezért aztán azt sem tudja, hogy miként is élhetne…

Élni. Csak ennyi. Nem akarni mást, csak élni. Elragadtatva világunk csodálatosan gyönyörű sokszínűségétől, ahol extatikus, boldogító módon létezhetnénk. De mi inkább elkülönülünk, ítélkezünk, és élő kapcsolatok helyett halott képeket szeretünk. Vajon lehetséges-e úgy élni ahogy valójában lehetőségünk lenne rá? Azt mondom, igen. Ha tudjuk, hogyan szabaduljunk meg életünk minden ostobaságától. Szabadnak lenni tőlük úgy tudunk, ha tudatosítjuk kapcsolataink minőségét. Nemcsak más emberekkel való kapcsolatainkat, hanem eszméinkkel, vágyainkkal, a természettel – mindennel. Így fedezhetjük fel, hogy kik is vagyunk valójában. Beleértve félelmeinket, kétségbeeséseinket, magányunkat, és a szeretet hiányát. Az ember tele van különböző ideológiákkal, mások által elmondott ismeretekkel, azonban önmagától önmagáról nem tud semmit. Ezért aztán azt sem tudja, hogy miként is élhetne…

ELSŐ PARADOXON

Problémáink során soha nem azt látjuk, hogy nem ismerjük önmagunkat, hanem azt, hogy ami történik, az nem illik bele abba a rendszerbe, amit helyesnek vélünk.

A GONDOLKODÁS ÚJ SZINTJE

INTELLIGENS GONDOLKODÁS RENDSZERE

A GONDOLKODÁS ÚJ DIMENZIÓJA

INTELLIGENS GONDOLKODÁS RENDSZERE

ITS - A GONDOLKODÁS ÚJ SZINTJE

Olvasási idő kb: 2 perc

Ahhoz, hogy megszabaduljunk életünk minden ostobaságától és gyökeres változás történhessen, nélkülözhetetlen egy radikális, mindenben megújuló gondolkodásmód megszületése.

Mit jelent ez?

Gondolkodásunk nem több, mint az emlékezet válaszreakciója egy adott eseményre. E reakció függ attól, hogy gondolkodásunk mire kondicionálódott. Ezért valójában nincs olyan, hogy valaki például vallásos vagy ateista lenne, hanem csak olyan gondolkodás van, amely vallásos vagy ateista kondicionálást kapott.

Mivel gondolkodásmódunk önmaga kondicionáltságának eredménye, így minden esetben egy előre lefektetett mintát követ. Azaz determinált. A minta iránya lehet egyéni vagy személytelen, vallásos vagy világi, buddhista vagy keresztény - lényegtelen. Ugyanis a gond sosem az, hogy kinek milyen mintája van, hanem a minta követése, vagyis a pszichológiai emlékezet mozgatása. Így válik gondolkodásmódunk töredezetté, és formálódik a félelem, a remény, a haszon, a valamivé válás és a tekintély által egyre torzultabbá. E torzultság eredményeképp alakulnak aztán ki konfliktusaink, és lesz életünk egyre rendetlenebb.

(...)

Életünk fő kérdése tehát a következő: vajon lehetséges-e mintakövetés, vagyis a pszichológiai emlékezet mozgatása nélkül létezni? Ugyanis ha ez bekövetkezne, statikus gondolkodásmódunk képes lenne a folyamatos megújulásra, vagyis élővé válna. Ennek eredményeképp pedig mindig arra reagálnánk ami történik, nem pedig arra, amit az emlékezet valóságként mutat. Az az ember pedig aki a valóságra reagál, soha, semmilyen körülmények között sem képes konfliktust okozni. Így lesz cselekvése mindig helyes és teremtő.

Egyszóval: vajon lehetséges-e mintakövetés, vagyis a pszichológiai emlékezet mozgatása nélkül gondolkodni, élni és létezni?

Erre ad választ az a szemlélet, amit Intelligens Gondolkodás Rendszerének neveztem el. Az ITS-ről más megközelítésben az its-iaa.hu oldalon olvashatsz.

(...)

Ha egyszer képessé válunk egész lényünkkel érzékelni azt, ahogy eszméink, hiedelmeink és képzeteink elferdítik gondolkodási tevékenységünket, akkor ezeknek a torzulásoknak a tudatosításával, majd pedig kiigazításával egy különleges minőséggel bíró Intelligencia ébred fel bennünk. Segítségével még mélyebbre tekinthetünk a létezés rendszerében, ahol végül megláthatjuk azt, ami megakadályozza a gondolat kreatív mozgását. E látás következtében pedig minden problémát, legyen az bármi is, rendezni tudunk.

Az ITS szemléletével kapcsolatban bővebben a hamarosan megjelenő "Nincs Alku" című könyvben olvashatsz.

BÉKÉBEN LENNI

Intelligensen gondolkodni - kreatívan gondolkodni. Kreatívan gondolkodni - helyes önismeretre szert tenni. Csak a helyes önismeret hozhat békét életünkre és világunkra...

A TÉNYEK LÉLEKTANA

PARADOX - PSZICHOLÓGIA

A TÉNYEK LÉLEKTANA

PARADOX - PSZICHOLÓGIA

A TÉNYEK LÉLEKTANA

Olvasási idő kb: 2 perc

Ahogy arról már szó volt, miután a halál tisztára söpörte az életem és sikerült felszabadulnom a tekintélyelvűség terhe alól, olyan sarokpontoknak számító terápiás elveket kezdtem el megkérdőjelezni, melyekre a mai napig is cáfolhatatlan tényként tekintünk. Mint például azt, hogy ha a múlt analizálásán keresztül megtalált okokat áttranszformáljuk (integráljuk), problémáink megoldódhatnak. Vagy azt , hogy egy traumatikus emlék érzelmi szinten történő újra átélése és feldolgozása révén felszabadulhatunk gondjaink alól. De anno abban sem találtam semmiféle kivetnivalót, hogy a generációkon átívelő kondicionálások helyreállításával életünk rendeződhet.

Azonban miután eloszlott a tekintélyelvűség köde és gondolkodásom iránya a statikusság helyett a kreativitás felé fordult, hamar láthatóvá vált segítői módszereink fogyatékossága, és eredménytelenségük valódi oka. Ami nem más, mint a forrás azonossága. Vagyis többségüket épp ugyanaz a mechanikus, mintakövető gondolkodásmód hozta létre, mint ami magukat a konfliktusokat is generálja. Egy problémát azonban ugyanazon a szinten rendbe rakni ahol keletkezett, nyilvánvaló, hogy nem lehet. És ez nem egy vélemény, hanem egy olyan tény, amit minden komolyan gondolkodó ember - ha akar - felfedezhet és megérthet. Az pedig, hogy mindezt beismerni kínos és kényelmetlen dolog, nos az már más kérdés.

(...)

Persze az elmúlt évtizedek alatt összegyűjtött tudást egyetlen mozdulattal kikukázni nekem sem volt egyszerű dolog. Ellenben, ha az ember az életében egyszer is érzékeli, hogy mi az, ami helyes, és látja ennek jelentőségét is, akkor nem tehet mást, csak helyesen cselekszik. Így sikerült nekem is mindenféle drámázás nélkül megszakítanom a kapcsolatot azokkal a terápiás alapelvekkel, melyekre a mai napig is tévesen támaszkodunk. Ez nem gáncsoskodó elutasítás volt. Épp ellenkezőleg. Észszerű, józan elutasítása volt mindennek, ami helytelen, megtévesztő, és egyértelműen destruktív volt. Az pedig, hogy ebbe beleestek azok a dolgok is, melyek közel 20 év alatt halmozódtak fel és amikre büszke voltam - na bumm. Sóhajtottam egyet, majd a következő pillanatban már izgatottan tekintettem az előttem feltárult új életre.

Ha egy élethelyzettel kapcsolatban megtaláljuk a valódi negációt és benne az egyetértés bizonyosságát, akkor, és csakis akkor léphetünk tovább, építhetünk fel egy új életet.

Ahhoz tehát, hogy problémáinkat maradéktalanul megoldhassuk, szükségszerű azokat egy új szintre emelnünk. Ezt pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha gondolkodásmódunkban is végbemegy egy minőségbeli ugrás. Mivel az ITS szemlélete ezt az ugrást képes megadni, így megvizsgáltam, hogy alkalmazása által milyen lehetőségek nyílnának terápiás helyzetekben. És az eredmény rendkívüli volt. Sorra születtek meg azok a gyakorlati elemek (Inverse-táblázat; Fogalomtérkép; Generációs hívószó stb.), melyek segítségével tudatunk szerkezetét nem csak hogy döbbenetes részletességgel fedezhetjük fel és érthetjük meg, hanem mély, minőségbeli átalakulásnak is tanúi lehetünk. Így nyerte el aztán végleges formáját az a módszer, melynek a Paradox-Pszichológia nevet adtam.

Támogatásával az elmúlt évek alatt nem csak az igazolódott be, hogy a megértésből származó fordított, egyben negatív/kreatív gondolkodásmód az intelligencia legmagasabb formája, hanem az is, hogy egyben kulcsa annak az életnek is, amelyre belül mindannyian vágyakozunk.

A Paradox-Pszichológia segítségével egymást támogatva hatolhatunk be a psziché rendszerébe, majd lépésről lépésre jutunk el azokhoz a rétegekhez, melyekben ott rejlenek cselekvéseink valódi mozgatórugói. És miközben felismerjük a különböző tudati struktúrák ellentmondásos rendszereit, felszabadulva a sémagondolkodás terhe alól, mély és valóságos élet-átfordulások következnek be. Vagyis minden probléma megszűnik.

ÁTFORDULÁS

Ha hátat fordítunk azoknak az igaznak vélt, ám hamis értékeknek, melyek alapján életünket tévesen berendeztük, tudatunk kisimul, mi pedig újjászületünk. Önismeret nélkül nincs béke...