Intelligent Thinking System
Intelligent Thinking System
Nem az élet kaotikus. Hanem az elme, amellyel értelmezzük azt.
– Jankai János
”Ott, ahol a valódi dinamika zajlik, nem a hullámok döntenek.”
”Ott, ahol a valódi dinamika zajlik, nem a hullámok döntenek.”
Helyzetjelentés
Gondolkodásmódunk olyan, mint az óceán mélyén húzódó áramlatok, amelyek igaz, hogy láthatatlanok, de mégis ők mozgatják a teljes víztömeget. Gondolataink, sémáink, emlékeink és érzelmeink pedig olyanok, mint a felszínen fodrozódó hullámok. Hol szelíden ringanak, hol vadul csapdosnak, de a mélyben húzódó áramlatokat nem befolyásolják.
Ott, ahol a valódi dinamika zajlik, nem a hullámok döntenek.
Így aztán, ha a felszínen próbálunk változtatni – egy kis önismeret, egy kis traumaoldás vagy valamilyen „gondold másképp” technika –, az nagyjából olyan, mintha azt hinnénk, hogy ha elég szenvedéllyel rázzuk az öklünket az ég felé, majd abbamarad a villámlás.
A mozdulat lehet, hogy hatásosnak tűnik, csak épp semmi köze a viharhoz.
Ezért, ha valódi változást akarunk, nem a hullámokkal kell törődnünk, hanem a mélyben mozgó áramlatokkal. Vagyis gondolkodásunk mélyszerkezetével.
És itt fontos egy pontosítás: nem, a mélyszerkezet nem a tudatalatti.
A tudatalatti – bármennyire is misztikusnak tüntetjük fel ezt a szót – még mindig a gondolatok világához tartozik. Ezért az a „mélység”, amire oly sokan hivatkoznak, valójában csak ugyanannak a felszínnek egy másik rétege.
Irányváltás
A tudatalattival való foglalkozás olyan, mint amikor a számítógéped belassul, te pedig idegesen bezárogatsz néhány ablakot abban reménykedve, hogy most majd jobb lesz.
De nem. Mert a hiba nem ott van, ahol gondolod. Nem az ablakokkal van a baj, hanem azzal a rendszerrel, amely a háttérben működteti őket.
És itt lép be az iTS, vagyis az Intelligent Thinking System.
Ugyanis az iTS már a gépházzal foglalkozik. Azzal a hellyel, ahol minden gondolatunk, emlékünk, érzelmünk és tapasztalatunk megszületik, és ahol eldől, hogy melyikből lesz végül félelem, ragaszkodás, feszülés, konfliktus vagy valami egészen más.
Persze, ennek feltérképezése nem egy kényelmes sétagalopp a tudás ligetében. De nem azért, mert különösebben fájdalmas volna, hanem mert előbb-utóbb elfogynak azok a magyarázatok, amelyek mögé addig el lehetett bújni.
Ekkor már nem a gyerekkor, nem a trauma, nem valamelyik séma, és nem is egy ügyesen megnevezett belső rész áll előttünk. Hanem az, ahogyan ténylegesen működünk.
Az iTS szemlélete nem ígéret. Inkább lehetőség. Arra, hogy ha egyszer valóban rendet akarunk tenni a belső életünkben, tudjuk, merre induljunk.
Inkább meghallgatnád?
Nem az élet kaotikus. Hanem az elme, amellyel értelmezzük azt.
– Jankai János
”Ahol a valódi dinamika zajlik, nem a hullámok döntenek.”
”Ahol a valódi dinamika zajlik, nem a hullámok döntenek.”
Helyzetjelentés
Gondolkodásmódunk olyan, mint az óceán mélyén húzódó áramlatok, amelyek igaz, hogy láthatatlanok, de mégis ők mozgatják a teljes víztömeget. Gondolataink, sémáink, emlékeink és érzelmeink pedig olyanok, mint a felszínen fodrozódó hullámok. Hol szelíden ringanak, hol vadul csapdosnak, de a mélyben húzódó áramlatokat nem befolyásolják.
Ott, ahol a valódi dinamika zajlik, nem a hullámok döntenek.
Így aztán, ha a felszínen próbálunk változtatni – egy kis önismeret, egy kis traumaoldás vagy valamilyen „gondold másképp” technika –, az nagyjából olyan, mintha azt hinnénk, hogy ha elég szenvedéllyel rázzuk az öklünket az ég felé, majd abbamarad a villámlás.
A mozdulat lehet, hogy hatásosnak tűnik, csak épp semmi köze a viharhoz.
Ezért, ha valódi változást akarunk, nem a hullámokkal kell törődnünk, hanem a mélyben mozgó áramlatokkal. Vagyis gondolkodásunk mélyszerkezetével.
És itt fontos egy pontosítás: nem, a mélyszerkezet nem a tudatalatti.
A tudatalatti – bármennyire is misztikusnak tüntetjük fel ezt a szót – még mindig a gondolatok világához tartozik. Ezért az a „mélység”, amire oly sokan hivatkoznak, valójában csak ugyanannak a felszínnek egy másik rétege.
Irányváltás
A tudatalattival való foglalkozás olyan, mint amikor a számítógéped belassul, te pedig idegesen bezárogatsz néhány ablakot abban reménykedve, hogy most majd jobb lesz.
De nem. Mert a hiba nem ott van, ahol gondolod. Nem az ablakokkal van a baj, hanem azzal a rendszerrel, amely a háttérben működteti őket.
És itt lép be az iTS, vagyis az Intelligent Thinking System.
Ugyanis az iTS már a gépházzal foglalkozik. Azzal a hellyel, ahol minden gondolatunk, emlékünk, érzelmünk és tapasztalatunk megszületik, és ahol eldől, hogy melyikből lesz végül félelem, ragaszkodás, feszülés, konfliktus vagy valami egészen más.
Persze, ennek feltérképezése nem egy kényelmes sétagalopp a tudás ligetében. De nem azért, mert különösebben fájdalmas volna, hanem mert előbb-utóbb elfogynak azok a magyarázatok, amelyek mögé addig el lehetett bújni.
Ekkor már nem a gyerekkor, nem a trauma, nem valamelyik séma, és nem is egy ügyesen megnevezett belső rész áll előttünk. Hanem az, ahogyan ténylegesen működünk.
Az iTS szemlélete nem ígéret. Inkább lehetőség. Arra, hogy ha egyszer valóban rendet akarunk tenni a belső életünkben, tudjuk, merre induljunk.
Meghallgatnád?