Az első napon belépünk a gépházba, és megnézzük, hogyan működik az a rendszer, amelyről a Nincs Alku is szól.

Nem azt vizsgáljuk, hogy miről mit gondolunk, mikor mit érzünk, vagy milyen történetet próbálunk eladni magunkról magunknak – és persze a környezetünknek. Hanem azt, hogyan jönnek létre a gondolataink, az érzelmeink, és miért érezzük szükségét annak, hogy mindebből történeteket gyártsunk.

Aztán megnézzük, hogyan válogat az elme az emlékek, tapasztalatok és információk között, miként választja szét a lényegest a lényegtelentől, majd hogyan lesz ebből félelem, vágy, ragaszkodás, döntés. Végül pedig cselekvés.

És persze előkerül a haszonelv is. Az a belső logika, amely minden helyzetben azt méricskéli, mit nyerhetünk, mit veszíthetünk, mihez érdemes közeledni, és mitől lenne jobb minél messzebb kerülni.

Tudom, ez nem túl romantikus, viszont roppant hatásos. Hisz ha a történeteink helyett végre azt látjuk, hogyan készülnek, ott tudunk beavatkozni, ahol eddig még soha.

Az első nap végére így nem újabb magyarázatod lesz arra, hogy miért vagy olyan, amilyen, hanem végre elkezded megérteni, hogyan működsz.

A második nap tétje nem az, hogy minél több mindent tudj magadról. Abból így is van már elég. Hanem hogy kevesebb dolgot magyarázz félre.

Ezért belépünk a „Nincs Alku” és a „Túl a tekintélyeken” állapotába, és megnézzük azokat a sűrűn használt válaszokat és kényelmes magyarázatokat, amelyekre igazságként tekintünk.

Aztán jön a Négy Állat gyakorlat, ahol a „hm… ez érdekes” megjegyzés már kevésnek bizonyul.

Nem azt látod meg, milyen vagy – hisz mikor milyen. Hanem azt, hogy: mikor mit keresel, mikor és mit akarsz elkerülni, és miért éppen arra indulsz, amerre. És persze azt is, hogy mindez miért történik.

A Négy Állat játék nem attól lesz érdekes, hogy megmutat valamit rólad. Hanem attól, hogy utána zsebre vághatod, és bárhova viheted magaddal.

És ha valami nem világos az életedben, csak előveszed, hogy megértsd, mi is történik benned. Ha pedig valaki érthetetlenül viselkedik veled, akkor meg pláne.